Jónő – Táplálkozási útmutató, ha szuperül akarsz kinézni

Nemrég kiolvastam Rory Freedman és Kim Barnouin Jónő című könyvét. Nem, ez nem valami cicababa regény. A címével ellentétben még csak nem is az a tipikus csajos könyv, bár tény, hogy minket, nőket szólítanak meg benne.

Táplálkozz egészségesen! A könyv megmutatja, hogyan.

Kíváncsian vettem kezembe a könyvet, bár meg voltam győződve róla, hogy egy tipikus táplálkozási tanácsadással foglalkozó könyv. Amiről úgy gondoltam persze, hogy rám is rám fér, hogy bővítsem ismereteimet a témában.

Elkezdtem olvasni és a nyelvezete annyira magával ragadott, hogy a temérdek teendőim mellett is hamar kiolvastam. Kíméletlenül megmondja, hogy „kelj fel a seggedről” és mozogj, valamint egyél normális kajákat. Igen, körülbelül ebben a stílusban, ahogy én most leírtam. Sőt, olykor ennél is durvábban. Mivel a könyv teljesen szokatlanul dolgozta fel az egészséges táplálkozás témáját, nagyon megtetszett benne az az újfajta megközelítés.

Milyen az egészséges táplálkozás?

A könyv tetszett. A tanácsok benne elég erőteljesen megfontolandók. Főleg azok után, hogy milyen háttér információkat olvastam bizonyos ételekkel kapcsolatban.

Sokaknak nem fog tetszeni, de a könyv teljes mértékben a vegán étrend kialakításáról szól. Na már most én nem, hogy vegán nem vagyok ,de még csak vegetáriánus sem, így elég nehéz egyik pillanatról a másikra átállni egy homlokegyenest más étrendre.

Csak, hogy tisztázzuk: Vegetáriánus az, aki nem eszik húst. Vegán az, aki semmilyen állati eredetű dolgot nem eszik, tehát például sem tejet, sem tojást.

Jelen álláspontom szerint valószínűleg sosem leszek vegán. Viszont teljes mértékben vállalhatónak találom a magam részéről azt, ha a hét pár napján vegán táplálkozom. Sok-sok kreatív ötletet adott a könyv arra, hogyan mellőzzük étrendünkből az állati eredetű dolgokat. Azok alapján, amiket olvastam, hajlok is arra, hogy részben vegán legyek.

Ami miatt mégsem tudok teljes mértékben vegánná válni, az a körülményesség, amit ez az étrend jelent. Korunk társadalma olyan szinten rá van állva a húsközpontúságra, hogy szinte „vadászni” kell azokat az ételeket, melyekben nincs hús. Ha találunk ilyen ételt, akkor pedig ott van a gyilkos cukor.

Persze, lehet azt mondani, hogy az elején van nagy cécó az ételekkel, amíg az ember megtanulja és kialakítja a szokásokat. Ezzel egyet is értek. Egyszer biztosan rá fogom magam szánni, hogy jobban beleássam magam a vegán étrend rejtelmeibe, de pillanatnyilag a kicsivel egészségesebb alternatívával is megelégszem.

Ha a vegán étrend kialakításán fáradozol, a Jónő egész jó kis okosságokat fog neked mondani. Érdemes elolvasni. 🙂