Futni jó!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont ezzel a címmel fogok blogbejegyzést írni. Soha nem szerettem futni, nem is voltam jó benne. Ám az utóbbi időben félretettem minden szégyenlősségemet és lementem párszor futni. Először csak szerény pár száz méter sikerült. 3-4 alkalom után már egyéni csúcsot döntöttem a 2 km-emmel. Igen, nálam ez nagy szó!

Hogy mi a legjobb? Az, hogy ezt a 2 km-t nem úgy futottam végig, hogy abból másfél km-t végigszenvedek. Mondhatni végig jó érzéssel töltött el a futás. A tempónak is meghatározó szerepe van ebben. Én inkább kocogok, mint futok, de ezzel a tempóval legalább megtaláltam azt, amivel képes vagyok magamhoz képest hosszabb távot is szenvedés mentesen végigkocogni. Igazán jó érzés. 🙂

Régebben mindig, amikor elkezdtem futni, valamiféle kényszert éreztem arra, hogy egy gyorsabb tempót tartsak. Azt gondoltam, hogy milyen ciki az, ha mások látják, hogy milyen lassan futok. De ez rossz hozzáállás volt. Meg is lett az eredménye. Körülbelül 200 m után azt éreztem, hogy nem bírom tovább és még 200 m után a futással is felhagytam. Közben meg összevissza lihegtem, mintha maratont futottam volna. Na, ez volt ám az igazán ciki. Legalábbis így éreztem.

Hogy még jobban ösztönözzem magam a futásra, illetve kocogásra, letöltöttem az Endomondo nevű alkalmazást, ami térképen rajzolja ki, merre futottam. Illetve egyéb hasznos adatokat is rögzít, mint például a táv vagy a sebesség. Nem mondom, hogy hajszálpontos, de a célnak tökéletesen megfelel. Remélem, találtam egy új hobbit. Persze emellett a street workout pályákon is néha tevékenykedem.

Sokszor elég nehéz elkezdenem a mozgást. De utólag mindig úgy érzem, hogy mennyire jól döntöttem, mikor nem hagytam, hogy úrrá legyen rajtam a lustaság. Igyekszem megtartani ezt a jó szokásom. 🙂