2 napja úgy döntöttem, hogy nem nézegetem tovább a Facebook hírfolyamot. Korábban egy nap akár többször is végiggörgettem a hírfolyamot. Már jó ideje elégedetlen vagyok azzal, amit a Facebook elém tol, de a mostani pánikhangulat az utolsó csepp volt a pohárban.

Nem inaktiváltam (még) magam, mert vannak Facebook oldalaim, melyek szintén inaktiválódnának, ha eltűnnék a Facebook térképéről. Viszont sem telefonon, sem asztali gépen nem olvasgatom tovább a hírfolyamot.

Tulajdonképpen sem a reklámok, sem a posztok tartalmának nagy része nem zavart régebben, de az utóbbi 1-2 évben számomra leromlott a facebook élmény. És a mostani koronavírusos (pedig megfogadtam, hogy nem írom ki a posztban ezt a szót) pánikhangulat még inkább rontott a helyzeten.

Nem arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó híreket olvasni. Sőt! Nagyon is olvasom a híreket. Rájöttem, hogy nem ez zavart. Hanem a végeláthatatlan ismétlés és, hogy egyáltalán nem tudom megválogatni a tartalmat, amit látni szeretnék.

A Facebookon minden 5-6. poszt reklám. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen olyan reklámokat látok, amik érdekelnek és ez egy jó pont a Facebooknak. De az, hogy gyakorlatilag minden egyes hírfolyam görgetésnél ugyanazokat a reklámokat látom ugyanazokkal a képekkel és hetek óta, az már kicsit bosszantó. Az ismerőseim esetében ugyanez a helyzet. Minden nap ugyanannak a 10-15 embernek a megosztásait látom, akár napokkal később, többször is.

Már próbáltam, hogy szundira rakom az embereket. Akkor elkezdtem más emberek posztjait látni. Viszont akkor meg az ők ugyanolyan bejegyzéseit láttam napokig.

Számomra a Facebookozás unalmas időpazarló tevékenység lett. Régebben legalább érdekes volt.

Tehát ezen okoknál fogva úgy döntöttem, hogy nincs több Facebook hírfolyam. És a legjobb az egészben az, hogy most már nem bosszankodok az idegesítő posztok miatt. Tényleg nem az emberekkel van a bajom. Egyszerűen csak jelentősen romlott a facebook algoritmusa azzal kapcsolatosan, hogy széleskörben jelenítse meg az ismerőseim megosztásait. Végeláthatatlanul csak ismétel. Köszönöm Facebook, nem kérek az ismétlésből.

Hogy meddig fogom ezt a Facebook böjtöt csinálni, még nem tudom. De egyelőre élvezem, még akkor is, ha néha elkap a Facebook hírfolyam olvasási elvonási tünet.

A Facebook mentesen bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Még nincs kiforrodt ötlet. Sok gondolat kavarog a fejemben ezzel kapcsolatosan. Például arra is gondoltam, hogy néhány általam készített kreatív alkotást megosztok és leírom, hogyan készítettem.

Biztosan szeretnék helyet adni azoknak a dolgoknak is, amelyekkel foglalkozom. Itt a DXN és a stock fotózásra gondolok elsősorban.

Meglátjuk, hogyan alakul. Korábban egyszer már váltottam sablont, így nézett ki. Sajnos a sablon neve már feledésbe merült. A jelenlegi sablonomnál ezt nem mulasztom el. Author wordpress sablon-t használok:

Azonban, ha jól alakulnak a dolgok, mire ezt a blogbejegyzést olvasod, már egy megújult sablonnal fogsz találkozni.

A Új tervek bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Nagyon szeretem hallani ezt a dallamot. Nem tudom, milyen madár pontosan, de van egy, amelyik csicsergése felébreszti bennem a tavaszi hangulat érzését. Jobb lesz a kedvem tőle, tele leszek energiával, egyszerűen imádom.

Suliban is a tavaszi félévekben mindig jobban teljesítettem, mint az őszi-téli időszakban.

Legszívesebben minden reggel erre a madárénekre ébrednék, nem számítana, hogy reggel 7 óra van, vagy 5. Mindig emlékeztet arra, milyen szép dolgok vannak körülöttünk és, hogy néha meg kell állnunk és rá kell csodálkoznunk.

Nem meglepő, ha azt mondom a tavasz az egyik kedvenc évszakom. Ilyenkor nem csak a természet ébredezik. Nekem is ilyenkor indulnak be az agytekervényeim, ilyenkor kezdek belevágni nagy tervekbe. 2019-ben sem fogok unatkozni, az már biztos.

A Tavaszi madárcsicsergés bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Emlékszem, mennyire bizonytalan volt minden, azt sem tudtam, mit fog hozni a jövő. Folyton mozgásban voltam, egy pillanatra sem álltam meg. Olyan volt, mintha valami túlélési ösztön tört volna elő bennem. Így utólag visszaemlékezve egész hasznos félév volt számomra. Önmagamról sokat tanultam. Laktam egyedül, és laktam lakótársakkal is. Úgy is mondhatjuk, hogy pár hónap alatt kipipáltam néhány eddig megtapasztalatlan dolgot az életemben.

Az ingatlanárak emelkedésével egyre több ember gondolkodik ingatlanbefektetésben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem. Igaz, ez számomra még egy kicsit arrébb van. Viszont abszolút hasznos volt, hogy ennyiszer költöztem, hiszen megismertem néhány bérbeadód és az ő szemléletüket. Többekkel elbeszélgettem és megismertem az ingatlan bérbeadással kapcsolatos álláspontjukat, tapasztalataikat, stratégiájukat és természetesen néhány buktatót is a történeteiken keresztül. Amikor már nekem is lesz bérbe adandó ingatlanom, jól fognak jönni ezek az infómorzsák. Addig pedig még biztosan sokat fogok tanulni az ingatlanbefektetésekről, mielőtt valóban belevágok.

A Költözés bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Esős, sötét, picit hűvös idő. Ilyenkor az ember semmi másra nem tud gondolni, mint arra, hogy végre otthon legyen. Engem viszont valami földöntúli boldogság fogott el, miközben hullottak rám az esőcseppek. Senki nem tartózkodott az utcán, de ha valaki látott volna, biztosan azt gondolta volna, hogy megőrültem. Egy ember, aki szakadó esőben mosolyogva sétál hazafelé. Ez voltam én.

Séta közben hallgattam, ahogyan a fák leveleire hullik az eső, onnan pedig a földre, vagy épp rám. Közben arra gondoltam, hogy mennyire egyszerű és könnyű boldognak lenni. Minden csak hozzáállás kérdése. Ez nem mindig sikerül nekem sem, de akkor és ott az esőben tökéletesnek éreztem a pillanatot. Úgy éreztem, mintha minden a helyére került volna, nem volt bennem félelem, harag vagy bánat. Valamiféle univerzumi nyugodtság fogott el és tudtam, hogy minden rendben van.

A Mosoly az esőben bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Hogy mi a legjobb? Az, hogy ezt a 2 km-t nem úgy futottam végig, hogy abból másfél km-t végigszenvedek. Mondhatni végig jó érzéssel töltött el a futás. A tempónak is meghatározó szerepe van ebben. Én inkább kocogok, mint futok, de ezzel a tempóval legalább megtaláltam azt, amivel képes vagyok magamhoz képest hosszabb távot is szenvedés mentesen végigkocogni. Igazán jó érzés.

Régebben mindig, amikor elkezdtem futni, valamiféle kényszert éreztem arra, hogy egy gyorsabb tempót tartsak. Azt gondoltam, hogy milyen ciki az, ha mások látják, hogy milyen lassan futok. De ez rossz hozzáállás volt. Meg is lett az eredménye. Körülbelül 200 m után azt éreztem, hogy nem bírom tovább és még 200 m után a futással is felhagytam. Közben meg összevissza lihegtem, mintha maratont futottam volna. Na, ez volt ám az igazán ciki. Legalábbis így éreztem.

Hogy még jobban ösztönözzem magam a futásra, illetve kocogásra, letöltöttem az Endomondo nevű alkalmazást, ami térképen rajzolja ki, merre futottam. Illetve egyéb hasznos adatokat is rögzít, mint például a táv vagy a sebesség. Nem mondom, hogy hajszálpontos, de a célnak tökéletesen megfelel. Remélem, találtam egy új hobbit. Persze emellett a street workout pályákon is néha tevékenykedem.

Sokszor elég nehéz elkezdenem a mozgást. De utólag mindig úgy érzem, hogy mennyire jól döntöttem, mikor nem hagytam, hogy úrrá legyen rajtam a lustaság. Igyekszem megtartani ezt a jó szokásom.

A Futni jó! bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Az óra elején meglehetősen feszélyezve éreztem magam, de olyan 20-30 perc után már egészen belejöttem. Várom a következő órát.

Kíváncsi leszek, hogy ez a „salsa-korszak” meddig fog nálam tartani. Bár, ha azt nézzük, a jóga is már 4 éve az életem része, a tai chi pedig 1 éve. És egyelőre nem tervezem egyiket sem feladni. Igaz, voltak próbálkozások az életemben más dolgok kipróbálásában. Például capoeirára is jártam egy évet, de aztán azt abbahagytam. Volt idő, mikor konditerembe is jártam rendszeresen, de most parkolópályára kellett tennem. Mindenesetre az edzőterem továbbra is tervbe van véve, mert oda szívesen visszamennék. De most már valószínűleg csak akkor, amikor komolyabb időt tudok erre rászánni. Addig pedig marad az itthoni edzés, amikor sikerül.

Na, de visszatérve a táncra. Pár nélkül mentem órára, viszont ezzel nem is volt semmi gond, mert az órán párcserével táncolunk. Nekem ez kifejezetten tetszik, mert így nem kellett azon törnöm a fejem, hogy kivel menjek táncolni. Így mindig táncolok mindenkivel. Persze, az elején nem megy ez olyan rutinosan, de néhány táncóra után szerintem már eljutunk arra a szintre, hogy ne mindig a lábunkat nézzük, hogyan lépünk. Az első órán rendszeresen ezt tettem. De ez is változni fog biztosan. Egy szó, mint száz, izgatottan várom, mi fog kisülni ebből a táncolósdiból.

A Első táncóra bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Tegnap viszont meg volt tartva az év első jógaórája. Mikor este hazaértem, még én is csodálkoztam magamon, mennyire fel vagyok dobva. Éreztem, hogy nagyon jót tett a közérzetemnek a jóga.

Már a negyedik éve járok hatha jógára a Jóga Tan Ma jógaiskolába. Itt nem csak gyakorlatokat végzünk, hanem azt is megtanuljuk, melyik gyakorlat mire jó, hogyan segít, és melyik csakrát erősíti. Minden gyakorlati óra végén elméletet is veszünk. Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem megérteni azt, amit csinálok. Ad egy biztos alapot a gyakorlatok mellé.

IV. éven filozofikusabb témákat érintünk, ami sokszor tűnhet elvontnak, de nekem kifejezetten tetszenek. Segítenek kicsit más szemmel nézni a mindennapi életet. Szerintem már önmagában ennek is van stresszlevezető hatása. Legalábbis én ezt érzem magamon. Nagyon szeretem.

A Hív a jóga bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Előfordult, hogy korábban már találkoztam az esettel, de nem foglalkoztam vele. Nálam a jóga tipikusan ilyen volt. Amikor először az utamba került, hogy járjak jógára, akkor is megtetszett, de még nem mozgatta meg annyira a fantáziámat, hogy cselekvésre ösztönözzön.

Majd évek teltek el és jelenleg ugyanarra a jógára járok már 3 éve, mint ami annak idején, kb 7-8 évvel ezelőtt szembe jött velem.

Sosem tudhatod, hogy mikor lesz elhivatottságod egy adott dolog iránt. Annyit tehetsz, hogy nyitott maradsz a lehetőségek iránt. Ha kellőképpen megkörnyékezted már a témát, egyszer csak jönni fog egy kattanás, ami végre beindít, és azt mondatja veled: Most már lépnem kell!

A Amikor jön egy kattanás bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.

Erre mindig a Google Táblázatokat hívom segítségül. Ha van valamilyen ötletem, aminek nem tudok azonnal nekilátni megvalósítani, ebbe a táblázatba írom fel. Jelenleg is, ahogy elnézem, legalább 3-4 hét alatt elvégezhető ötletmennyiséggel állok szemben. A 3-4 hét alatt azt értem, hogy ennyi idő alatt tudnám megcsinálni, ha az égvilágon semmi más dolgom nem lenne. És ez folyamatosan csak nő.

Örülök neki, hogy ennyi ötletem van. Néha nehéz rávenni magam, hogy az ötleteim megvalósítása helyett a napi kötelező feladataimat válasszam. De igyekszem megtalálni az egyensúlyt.

A Érezted már úgy, hogy nyüzsög a fejed a jobbnál jobb ötletektől? bejegyzés először Strifler Anita-én jelent meg.